idén is elkezdődött a "vajon melyik lesz az utolsó boltjárásunk" maraton.

mondtam a srácnak, hogy max. 120 centi magas és 80 centi széles lehet a fenyő, és bírnia kell a meleget. áttúrta a kupacokat, majd lerakott elém egy ezüstfenyőt, hogy ez lesz a te fád. majd kibontotta és tényleg az lett, centire pontosan 120x80. legjobb és leggyorsabb fenyővásárlásom ever.

papa update: jól van, már mocorog. sikerült bejuttatnunk ünnepek alatt is működő rehabra, úgyhogy ha minden jól megy, hétfőn már át is szállítják oda. ❤️

megint a földbe állt a cloudflare, ami így a decemberi hajrában különösen izgalmas.

papa szombaton rám bízta a 3 lottószelvényét, hogy nézzem meg, nyert-e. mert azt álmodta, hogy nyert, de aztán meghalt. megnéztem a szelvényeket, nyert. nem merem beváltani. utolsó infóink szerint talán most műthetik. szorítsatok.

papa combnyaktörés, combcsonttörés, hétfőn műtét. basszamegakurvaélet.

eljutottunk az év azon pontjára, amikor több ideig tart felöltözni, mint amennyi időt kint fogok tölteni. nem sokat segít az sem, hogy a pajzsmirigyem úgy döntött, hogy mostantól nem tolerálom a hideget és 0-24 fázom még itthon is… 🫠

karcos kijelzővel érkezett az új telefonom. vajon hány kört kell futnom az Alzával, hogy kicseréljék? már ha egyáltalán hajlandóak lesznek rá...

megérkeztek a karácsonyi/téli olvasmányaim, szóval felőlem akár vége is lehet a munkának 🤷🏼‍♀️

egyébként még mindig a múlt vasárnapi koncert hatása alatt vagyok. David Kushner hangja élőben is csodálatos, Tom Odellre pedig nincsenek szavaim. a második daltól végigbőgtem az egészet, és azóta is csak visszhangzik a fejemben minden. a Wonderful Life album különösen mélyre ment nálam ❤️

minden évben az egyik legcsodásabb nap, amikor először esik a hó. lassan a lakással is végzek, talán holnapra helyreáll a rend minden szobában.

3 hét vándorlás után tegnap végre hazajöttem, ma pedig elment az utolsó munkás is. minden káosz, minden por, de vége és elkezdhetjük visszarendezni a dolgainkat. szerintem a következő 10 évre jók vagyunk felújításügyileg…

lefoglaltuk a jövő évi nyaralásunkat, és megvettük az első koncertjegyeket is 2026-ra. szóval tavasszal irány Hollandia, nyáron pedig végre élőben láthatom a OneRepublicot és életem egyik első énekes crush-át, Ryan Teddert is ❤️

hétfőn volt pszichiáter kontrollom, kaptam a ritalin helyett egy másik gyógyszert. tekintve, hogy most már 24 órája ébren vagyok és a következő 12 órában esélyem sincs az alvásra, nem biztos, hogy ez minőségi váltás volt. #AuDHDnapló

tudtam dolgozni a héten? nem igazán. kezdek kicsekkolni, mert az életterem teljesen megváltozik, és ez túl sok és túl gyors, és nem tudok hozzá alkalmazkodni? egyértelműen. nem merek sírni, mert tudom, hogy breakdown lesz a vége, és épp egyedül vagyok? yepp. #AuDHDnapló

most minden egy kicsit nehezebb, és nem tudom, mit csináljak. rossz bent lenni, de nincs erőm kimenni. rossz egyedül lenni, de nem tudok három mondatot váltani senkivel sem kicsekkolás nélkül. állandóan a rossz emlékek pörögnek a fejemben a jók helyett. és nincs hétfő reggeli terápia sem.

március óta terveztük, hogy lejönnek unokatesómék a hosszú hétvégére. a túrázás sajnos elmaradt, de voltak helyette maratoni beszélgetések, közös főzés, Duna-mászka, minden, ami kell 🤍

hosszú út volt, de befejeztem! zseniális, borzalmas, csodálatos, mi-az-istent-olvastam. legszívesebben egyből kezdeném elölről. kellett hozzá a partizán olvasóklub a fordítóval + egy szép kis táblázat, de nem is én lennék, ha ez hiányozna :)

volt év, amikor nem tudtam, lesz-e következő. de lett. még annál is több. 🤍

rossz emlékek miatt a szülinapom körüli időszak mindig nehéz. most körbepárnáztam magam jó dolgokkal, de emlékszem, tavaly is mennyire megborított az egész. kivettem a teljes hetet szabadságnak, remélem, hogy ez és a terápián tanultak segítenek majd, hogy ne a múltba merüljek vissza.

novemberben lesz egy tök jó teljesítménytúra itthon, de mivel a sógorom lesérült, a szokásos túracsapatom is off. már az októberi szekszárdiról is le kellett mondanunk, de nagyon hiányzik egy rendes kör. egyedül viszont még mindig félek ismeretlen terepen menni, szóval nem tudom, mit csináljak 🤷‍♀️

találtunk egy szuper lakást, tök jó helyen, tényleg minden stimmelne, de majdnem dupla annyiba kerül, mint a keretünk. pont annyival drágább, mint ez a sok “támogatás”. csak hát nekünk nincs babaváró, nincs csok, nincs start. és így persze lakás sincs…

1 év folyamatos szedés után kb. egy hónapja önszántamból leraktam a ritalint. egy ideje nem éreztem már semmi hatását, cserébe rosszul aludtam, és csak azért, hogy szőlőcukorként bevegyem... nem láttam értelmét. novemberben lesz csak kontrollom, kíváncsi vagyok, mit mond majd a doki. #AuDHDnapló

odafele-visszafele. nem tudtam aludni, úgyhogy 6:20-kor már az uszodában voltam, és a kötelező úszásoktatásra érkező gyerekek előtt végeztem mindennel. nem szeretném elkiabálni, de ebben a hónapban csodásan tartom magam a sportolási terveimhez, és továbbra is remélem, hogy lesz erőm folytatni.

sokféle ügyvédi gyakorlatot láttam már, de a saját ügyvédünk mindent felülmúl. nem e-mailben válaszol, hanem egy üres e-mailhez csatolja a wordben megszerkesztett válaszát. csodálatos.

reggel kipipáltam a második úszást is! a múltkori 30 perc/600 méter után ma már 45 perc/1025 méter sikerült, és a fülvédőm is kiválóan funkcionált. nagyon boldog vagyok ❤️

1,5 hete ez az album pörget, de az első kedves szeptemberi sétámhoz még jobban passzolt 🤎

megjelent az új Légrádi-kötet, úgyhogy meg is van a hétvégi programom. lassan teljes a kollekció, még egy antikvárt vadászok tőle, de talán az is meglesz hamarosan. annyira zseniális és csodálatos ez az ember ❤️

a fülészemhez csak telefonon lehet időpontot kérni, de mindig baromi halkan beszél, ami nagyon izgalmas beszélgetéseket eredményez, mikor épp azért mennék hozzá, mert nem hallok... személyesen ugyanúgy küzdünk, minden alkalommal szólnom kell neki, hogy tekerje feljebb a hangerőt 😄

közel 15 éves félelmem/traumám legyőzésén dolgozom 🧵 8 évig úsztam gyerekként, nem volt a kedvencem, de jártam tisztességgel. aztán pár hülye edző + egy baleset után soha többet nem tettem be a lábam sem uszodába, sem medencébe, tóba, folyóba.

megkaptuk az ajánlatot a 8 tetőtéri ablakunk cseréjére, és azóta eggyel hangosabban vesszük a levegőt 😅 és ebben még nincs benne a cserét követő glettelés, festés…

cicák és megborulások.

tegnap 4:30 óta csak megyek, szinte nulla alvással hoztam le az elmúlt 48 órát. volt itt minden: kávébeszerzés, maratoni ügyfélmeeting, aztán ugyanott forgatás, majd print- és matricazsákmányolás, le Kecskemétre anyuhoz, ma vissza Pestre fodrászhoz… már csak 3 órányi hazaút választ el az ágyamtól ❤️

autista rémálom, ha egy általam megszeretett termék egyszer csak eltűnik a polcokról, és keresnem kell valami mást helyette. épp ezért rendeltem most még 4 db-ot abból a kényelmes pólóból, amit idén találtam, és ezért veszek a pepcóban is kéthavonta egy-egy tökéletes formájú bögrét. #AuDHDnapló

azt hiszem eddig tartott az energiám a hétre. megjöttem a papától, erre hív anya, hogy ő mégis hazajön ma. persze, örülnöm kéne, hogy egy nappal korábban látom, de közben sírva verem magam a földhöz, hogy nem kapok egy cseszett napot sem a héten, amikor nem kell mással foglalkoznom. #AuDHDnapló

egy már elvileg kész cikket és a hozzá tartozó két social poszt grafikáit ma 26 körben dobáltuk oda-vissza egymásnak az ügyféllel, a jogásszal és a grafikussal. emiatt lényegében semmi mással nem foglalkoztam és még az agyam is leolvadt attól, hogy valaki pontot akar tenni egy közcím végére.

papa túl a műtéten, este beszéltünk telefonon, ma megyek látogatni. anyuék is kiértek Rómába, és talán a pótmamámat is láthatom ma egy rövid séta erejéig. kezd enyhülni a szorongás erős fogása.

az egyik legstresszesebb hét következik az életemben, és már most csak arra tudok gondolni, mikor lesz vége. és közben first world problem, de némítottam legalább 5 embert a következő napokra, mert legalább annyira fáj, hogy nem láthatom az oasist élőben, mint másoknak trianon :(

life hack a nyárra: szúnyogcsípésre hidrokolloidos tapasz (pattanás elleni kis kör alakú plecsnik). nagyon érzékeny vagyok a szúnyogokra, idén talán kettőt vakartam vérzésig, a többivel egy nap alatt végzett a tapasz.

anyu (55) és az egyik kollégája (54) tegnap eldöntötték, hogy jövő héten elutaznak Rómába egy koncertre + a hétvégére, és ezzel a lendülettel még munkaidőben megvették a repjegyet, koncertjegyet, foglaltak a szállást. én meg most tervezem a jövő tavaszi nyaralásunkat. máshol vagyunk a spektrumon 😅

januárban újra Daniel Sloss, jegyek bezsebelve, alig várom ❤️

van itt olyan, aki telefonszolgáltatónál (specifikusan a yettelnél) korlátlan mobilnetre előfizetve dolgozik otthonról? ha igen, mik a tapasztalatok? az elmúlt 1,5 évben vállalhatatlan lett a kábeles netünk, 5 kiküldött szerelő sem tudott belőle jobbat varázsolni, úgyhogy kutatjuk a lehetőségeket.

pénteken kiveszik az utolsó bölcsességfogamat, kedden pedig már 3 óra meeting és 3 óra forgatás (+5 óra utazás) vár rám az egyik ügyfélnél. a cataflam legyen velem a következő egy hétben 🤞🏼

tudjátok, mi a kibaszott szomorú? hogy ma a városomban is volt lázárinfó, és oldalakon keresztül cikkeznek a “digitális harcos” beépített emberről. a srácról, aki alattam járt suliba, akit elsős kora óta ismerek, és aki olyan mélyen nyalta be a fidesz propagandáját, hogy fáj nézni.

elküldtük egymásnak az utolsó e-maileket a pszichológusommal. természetesen sírtam. hjajj.

tiny babies 🥹 végre nem lesz üres a kinti íróasztalom sem

elég sok és szép kis apróságot sikerült összeszedni Svédországban, már csak azt kell kitalálnom, hogy fognak ezek felkerülni a falra 🤔

3,5 év. 131 session. 131 óra. ma megvolt az utolsó terápiás ülésem. végtelenül hálás vagyok, végtelenül boldog vagyok. célok, fejlődési lehetőségek persze továbbra is vannak, de most úgy érzem, a legszükségesebbeket a helyére tettük. erős volt felidézni, honnan indultam és hol tartok most.

nagyon szeretem Declan McKennát, és nagyon örülök, hogy az Imagine Dragons mellett őt is hallhattam. ❤️ csodás volt minden. jó újra teljesnek érezni magam. pánik nélkül, meltdown nélkül, ordítva a dalokat, ahogy kell. (tény, hogy zajszűrős füles volt rajtam végig, ez azért sokat dobott az élményen)

anyu kollégája kijött értünk a reptérre és hozta magával a kisfiát is. szóval most itt ülök a hátsó ülésen, mellettem pedig a lelkembe bámul és furcsán méreget egy 1,5 éves. 😳 mit kell ilyenkor csinálni? egy kicsit félek 😅