Talán csak egy rossz álom türemkedett be a valóságba, de már fáradtan ébredtem. Mentaleveleket szedtem Rudi kutyám sírjáról, van ott még citromfű és citromverbéna is - jeges teákkal jövök le a kólafüggőségről, beleszórom. Délelőttre csak annyi marad, hogy eldöntsem, mi legyen ezzel a sok kagylóval.

Hát, legyen. Nekem a nyári gyerektábor meggymagot köpködős, izzadt hátú vigasság. Helyszíne a focipálya, teniszpálya, Balaton. Kellékek a véresre vakart csípések, megpirult tarkó, lenyúzott térdek. (Innen tudom, hogy levegőn volt, és jól érezte magát) Ehhez képest mi lesz idén? Minecraft tábor.

Ínhüvelygyulladásom lesz a sok legyezéstől. A 19. században egy Duvelleroy nevű kézműves legyezőnyelvet fejlesztett ki, a flörtölés és az ismerkedés eszköze lett ez kis félkörív. Ha egy nő a bal füléhez érintette, akkor a francba kívánt, ha elejtette a legyezőt, friendzone-ba rakott. Volt stílusuk.

Akármilyen korán kelek, anyu már meghámozott dolgokat, megy a mosógép, és valami sül. Extrém UV, 39 fok: nyilván elindult barackot szedni az autómmal, mert az jól megtömhető, így én megkaptam az ő kicsi kocsiját, aminek lelke van. (Vagyis rossz.) Ja légkondi? Az nem elromlott, hanem sosem volt.

Jó időnk van. Mondá a pompeji féreg, aki hidrotermális kürtőkben él az óceán mélyén, gejzírek között pancsikol 60 fokban. Bólogatva egyetért vele a szaharai ezüsthangya, akinek szőrzete hőpajzs,és a déli órákban grasszál a homokban, amikor minden más rendes ragadozó a halálán van. Mint például én.

A lábszáramon gyöngyözött az izzadtság. Sarah Connor nukleáris rémálma a játszótéren, amikor a drótkerítésbe kapaszkodva szétfolyik az arca a vörös hőtől, na az járt az eszemben. A limonádéból kikarmolt jégkockát elengedtem a tarkómon, a párakapu zuhanyzóm volt . Kertek alatt a ludaim megsültek.

Napok óta dinnyét vadászunk a párommal, már nem is jó dinnyét, csak dinnyét, de mifelénk vagy nem hoznak, vagy elkapkodjátok, mire felébredünk, nem tudom. Ma megjövök az üres lakásba, teszem a hűtőbe az innivalót, amit szeret, a hűtőben meg ott a dinnye, amit szeretek. Szeretetnyelvelünk.

Megkérdeztem egy földön fekvő embert a Bartókon, hogy mire van szüksége. Azt mondta, hogy arra, hogy húzzak vissza anyámba. Anyám elfoglalt nő, nem ér rá ilyen marhaságokra - ezt már nem mondtam,mert felém köpött az úr. Idén nyáron már másodszor köpnek le. Azért egy flakon vizet hagytam ott neki.

Szóval ez itt az új gyógyszerem leírása. Szerintem egy haiku is elég lett volna: Mellékhatások: Lepedőnyi szemfedő Fejem már elmúlt. Ijedtségemben hajtogattam belőle hajót. Én így dolgozom fel a stresszt.

Holnap a lányokkal megszakértjük egymás lelkét a 40 fokban a Duna partján. Napok óta jönnek-mennek az "én olyat mesélek majd nektek, hogy beszartok..." felütésű hangüzenetek, ebből nagy szomjoltás lesz szerintem. Tavaly sem volt hideg a Pride-on, de idén nélkülem zajlik - a legyezőm kevés ehhez.

Gazdik az instán epret fagyasztanak jégtömbbe a kutyájuknak, hűsítő mellényt vesznek nekik, és napvédővel kenik az orrukat. Mici meg úgy intézi a nyarat, hogy gödröt ás a kerti csap mellé, délig ott vermelődik, aztán a hideg konyhakövön játszik halott kutyát este 8-ig. Szerintem mi jók vagyunk így.

A papírzsepin alapozó és rúzsfolt. Ahogy fújom az orrom, úgy vetkőzik az arcom. Ráncos a szemem környéke, és azt miért szarkalábnak hívják, és miért nem napsugaraknak, vagy legyezőnek? Ha arra gondolok, hogy nőiesebb akarok lenni, úgy értem, hogy nőkkel meztelenül táncolnék a tűz körül teliholdkor.

Hála az M1-es feltúrásának, kétszer is meghallgattam az Ezek a fiatalokat, míg hazaértem. Nem hiszem, hogy valaha önként hallgattam volna, a szüleim zenéje volt, és úgy szedtem fel minden szót és hangjegyet,mint a koszt magamra, és úgy terceltem Győr és Bicske között, mintha nem telt volna el 40 év.

Most mostam ki az utolsó homokszemeket a hajamból. 16 éve mamakacsa vagyok a vízben, úsztak utánam a gyerekek: persze, hogy bedoblak a vízbe, bekenhetsz iszappal, számolom, meddig bírod levegővel. Ez kedves és mókás, de elfelejtem magamat, ahogy a családi képeken sem vagyok rajta, én fotózom mindet.

Van valami lohasztó a nyári vírusban. Kívánom a forró levest, és a meleg takarót, de novembert kellene mellékelni hozzá, mert így csak szánalmasan izzadok. Fagyit nem ehetek, és nem érzem a hársfa illatát, pedig annál kedvesebb zöldillat nincs is. Felzabáltam viszont minden gyümit, most ő jön.

Megbeszéltem magammal, hogy követem a VB-t. Kérdéseim így hirtelen: Mi tart ezen egy hónapig? Mi a fene az, hogy Curacao? Az egy ország? Biztos? A bronzmeccs este 11-kor, egy negyeddöntő hajnalban lesz? Ez biztos elírás. Hol vannak a magyarok? Zidane játszik még? Milyen Zidane? - kérdezi a gyerek.

Nőgyógyászom a lábaim között: - A petefészkei viszont csodaszépek! - Végre jó hír a sok rossz után. Nehezen jutottunk el idáig, de már megérte. - Hah, ez olyan, mint a viccben, mikor a gyerek kalapáccsal üti a pöcsét, és megkérdezik tőle, mi a jó ebben. Az, amikor melléütök! - mondja. (wtf)

A Krétában szaporodnak az elmaradó tanórák. A kisebbikem izzadtan, koszosan, és újabb focisebekkel jön haza, lecsókolja a csapot. A nagyobbikom és a haverjai a gymbe futnak át edzeni lyukas órákban, a lányok felgyűrt pólóban napoznak a padokon. A legjobb napok ezek. Ez pedig a legjobb zene hozzá.

Simon a sötét fürdőszobában írta a Sound of Silence-t. Megnyitotta a csapot, mert a zubogó víz elringatta, és a csempék között köszönt először a sötétségnek. Ezt az első sorokat a legnehezebb énekelni. Aztán jött a Disturbed, és ez a fiú, aki epic performansszá duzzasztotta ezt a meztelen dalt.

A viharra nem kelek fel, arra viszont igen, hogy a viharpánikos kutyám bő nyállal takarítja a fülkagylómat. Szólt, hogy helyzet van, a megoldás pedig: megkeressük a plüsskutyáját, majd ránézünk a gyerekekre, akik gyanúsan jól vannak, végül összebújunk túlélni. Tippeljünk, ki kakukkolt reggelig.

A dédanyám 40 évesen már felnevelt 5 gyereket, túlélte a háborút és az iszákos dédapámat, belerokkant a fizikai munkába, én meg nem tudom eldönteni, hogy nekem már jobb-e, mint neki volt, vagy csak máshogy rossz. Vajon azt mondaná, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg, vagy megölelne? Nem tudom.

Gyerekemnek sok új gondolata támadt a kütyümegvonás közepette: túlélőcsomagot rak össze. Második napja spájzol, már lenyúlta a kézfertőtlenítőmet, a betadine-t, a sebtapaszokat, elemlámpát, vett sípot (?), és megrendeltük a svájci bicskáját. Kicsit nyugtalanító, de ha bármi lesz, én rábízom magamat.

Ma kitisztítja két jópofa srác a légkondimat, és onnantól olyan, de olyan megállíthatatlan leszek: lomtalanítok tovább, deep cleaningelek, hatalmas vászonra festek tenyérrel és talppal, sütök fánkot, stb. Pont addig, míg először meg nem fázok alatta, mert akkor megint megállítható leszek.

Reggeleink. - Mici nem mehet helyetted suliba, dolga van itthon. - Milyen dolga? - A vedlés. Ne haragudj, de ki fog itthon vedleni? Ki fogja megrakni szőrrel a kanapét, az ágyakat, a frissen mosott ruhakupacot? Nem mehet helyetted suliba, mert te alkalmatlan vagy az ő feladatára. Na hess.

Én fogat is úgy mosok, mint egy gyerek, csorog le az államról a fehér hab, és bugyira pulcsit húzok, úgy viszem le a kutyát pisilni, és nem fizetem be a számlákat időben, és megveszem a színhibás szoknyát, mert sajnálom, és nem akarok adni a ropimból, és azt játszom, hogy ha nem látnak, nem vagyok.

Egy Simon Márton kaparással lett dúsabb az életem, és egy brossal. Utóbbi majdnem biztosan temus olcsóság, amivel lehúztak a vintage piacon, de egyelőre tagadásban vagyok, és élvezem. Simon Mártonról meg csak az jut eszembe, hogy Petri Györgyöt kellene olvasni megint. A költő olvashatatlanul ír.

Forró eperszószt öntök a hideg görög joghurthoz. Kávét főzök, abba fullasztom a kemény kekszeket. Valami pohárkrém lesz, boszorkánykodom, borul bele minden, ami édes, és romlandó, meg egy kis fahéj. A fahéjtól még sosem lett rosszabb semmi. És csapdába ejtettük a nyarat.

Sosem hittem, hogy a szerelem elmúlik magától. Két év. Ilyesmit mondanak. A szerelmeket én fullasztottam le, elvettem az erejüket, lecsipegettem magamról, amikor azt kellett. Tudom, hogyan kell kiüríteni, és tudom, hogyan kell duzzasztani. Mindig döntés volt. És sosem a "mézeshetek" a legszebbek.

Anyám az unokáival ment vidámparkba. Laza napnak indult,de az első percben nyertek a kölkök egy embernyi kacsát. Egy új családtagot. Anyu végigvonszolta Duckie-t a hőségben, másnap a belvárosban, mert kitisztíttatta, és ma az anyósülésre ültette, szabályosan bekötve,viszi az unokák után. Anyu ilyen.

Az agyrázkódott gyerekkel az a baj, hogy azt hiszi, nincs baj. A képernyőidővel úgy alkudozik, mint egy túsztárgyaló, közben ugyanazt akarjuk: ő minecraftozni, és én is azt akarom, mert akkor nyugi van. De nem lehet. Már minden társassal játszottunk,új nevet adtunk a plüssöknek,és befontuk a kutyát.

Ez a május sem olyan volt. Nem jártam például pipacsmezőn, már tavaly is kimaradt. Ebből nem lehet szokás. Elmaradt a névnapom anyuval, nem ettem elég epret, nem száradt a hajam a belvárosban, nem néztem a nyárkezdő filmjeimet, a Szeleburdi családot, és az Égigérő füvet. Rengeteg dolgom van.

Még kimásztam az ágyból enni egy sütit. Éjfél van. Igazából sosem eszem sütit éjfélkor,most sem azt akartam, hanem rágyújtani, de sajnos nem dohányzom. Nem dohányozni könnyebb, mint nem enni, és van az úgy, mintha nem is én kívánnám meg a sütit, hanem ő engem. Függőségeim erdejében liánokon ugrálok.

Csináltunk szivárványt. Szívesen.

Kerülgetjük az üvegszilánkokat a kutyával, lomtalanítás van az utcában. Minden kupacban legalább egy wc csésze, vérfoltos matrac, és ajtó. Lyukas fotel, foltos könyvek,és kismotor. Mintha óriások játszottak volna Gazdálkodj okosan-t, és a végén csak félredobták volna a lakást. A szerelem is óriási.

Meg vagytok ti csikkadva, lányok! - mondta zalai mamám, amikor valamit nagyon akartunk a húgommal, vagy csak rosszalkodtunk. Vannak ilyen szavak, amiket vígan használok, és azt hiszem, hogy mindenki érti. Amúgy viribültünk, csingálódtunk is, és imádtuk a mácsikot. A mamám hangján hallom ezeket.

Gyerek tesitanára hív, hogy kislabdahajításnál bamba magzatomat fejbedobták, azóta rosszul van. Jó, persze, hozom haza. Gyerek, tanár, és portás bácsi egyszerre könnyebbül meg, nekem meg indul a verkli. A Heim Pálban mindenki tündéri megint, és az automatából előhúzott Topjoy is velünk érez.

Iskolai koncert. Szülők lógnak a falakról, anyukák pörgetik a legyezőket, apukák kopasz feje mint a diszkógömb, úgy csillog. Megfulladsz,de a gyerek énekel. Az elején puszit nyomtam a gyerekre, aztán köszi, én ezt idén nem - alapon átfutottam a Starbucksba, majd visszamentem tapsolni. Ez így élhető.

Kruppos kisfiú mellett repültem. A krupposok nevetése is ijesztő, ezért megnéztem a Ladies first-öt, de az pocsék film, olvastam hát az emberiség története könyvemet, épp a patriarchátusnál tartok - nettó idegbaj ez nekem. Úgy szálltam le, mint aki békét rendezett a Közel-Keleten, nem nyaralni volt.

Siker, hogy nem égtem meg, pedig alsó hangon napi 25 km-t caplattam. Az is csodás, hogy sem napszúrást, sem ételmérgezést nem kaptam, pedig utóbbiért sokat tettem a majonézes ráksaláták környékén. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a vizes haj és a légkondi sem volt gáz együtt, de azt nem mondhatom.

Hablo poco espanol, de nem mindegy, mekkora az a poco. Nálam eléggé poco, úgyhogy állatkertbe mentem, ott úgysem beszélek egy nyelvet senkivel. Ez ilyen szabadfoglalkozású zoo, no pressure, vagyis minden élettér előtt keresed az állatot, aki alszik, vagy nincs, vagy kihalt. Az állat itt én vagyok.

Kisöcsémmel megnéztük a Féktelenült. Ezzel a generációval veszélyes az ilyesmi, mert kiszúr minden hibát, kineveti az akkori technológiát, mondja előre, mi fog történni, főleg ha unatkozik, mert lassú a film (Speed az eredeti címe, na). Az első percben meg csodálkozott, hogy '94-ben már volt lift.

Nagyzsebes kertésznadrágomban járok a partra, mert kagylógyűjtésben vagyok folyton. Itt még pislákol a nap. A PSG most nyerte a döntőt, és csokivá barnult kisfiúk bukfenceznek a homokban. Bárki nyer, valaki örült volna, talán nem pont ezek a kisfiúk, de kisfiúk valahol. Ezért mindegy is.

Van egy 13 éves öcsém. Mindig elfelejtem. Sosem éltünk együtt, így inkább egy távoli unokaöccs és nagynéni viszonylatban vagyunk mi. És egy világpolgár a fiú. Négy nyelven beszél,ebből csak hármat értek, a negyedikkel mondja el,ha valami nem tetszik neki. Ma például nem tetszett neki, hogy nyertem.

Barátpapagájoktól hangos Malaga. Zöld madarak, csak dollármadárnak hívom őket tegnap este óta, zöld a hasuk. Nem csivitelnek, nem cserregnek, hanem teli begyből ordítanak. Minden utam kérdőjele, hogy akarok-e itt élni. Mindig eljátszom, hogy bárhol élhetnék. Barátpapagáj vagy pesti galamb.

Az aeropuertot elhagyva tegnap csak a sokadik vonatra ültem fel. Nem kellett sietni, végre nem kell sietni, ha vár is valaki,hadd várjon. Azóta vacsiztam paellat, aludtam 12 órát, tanultam spanyol káromkodást, és hello Malaga, ahol a kaktuszba focilabda szorul, és a vonaton Macarenat énekel egy fiú.

Fapadoson nem alszom. Én úgy nem tudok, hogy lábaim a földön, nekem gombócolódni kell, de minden formációból kibillenek. Viszont közel sem szenvedek úgy, mint a kisgyerekesek, és a lány, aki nem ülhetett a lánybúcsús barátnői mellé, és be kell érnie velem. Sárga bikini a fenekem alatt, minden oké.

Pár éve fürtökben öregedtek a kutyáink. Elkezdte az egyik, lassult, fáradt. A másik eltévedt itthon. A harmadik rámpát kapott a kanapéhoz, és fogatlan lett. Vízhajtók, tumormarkerek, és vesebajok között teltek az öregévek, aztán elaludt végül minden apóka és anyóka. Most csak oltatunk. Olyan jó.

A kiskutyám betoji. Menhelyi, mondhatnám, de igazából én is betoji vagyok, örökölte, így vagyunk mi ketten betojik. Szóval ő épp egy légytől fél. Van viszont egy jó szokása, illetve minden kutya jó szokása, hogy lerázzák magukról a stresszt, amikor vége. Orrtól farokig. Szerintem én ezt kipróbálom.

A fiam vizsgázik épp. Hajnalban úgy sejtette, nem tud semmit, reggelre pedig már biztos volt benne. Én meg nyomorgok, mint amikor kicsi volt, és hirtelen nem lehettem ott, amikor félt. Közben az idős hölgy a szomszédban megint eljött, hogy kitakarítsa a felnőtt fia lakását. Nehéz ezt abbahagyni.

Magyar Péternek rossz ceruzafogása van - állapítom meg a második kávé felett - sosem láttam még aláírni, csak most, hogy Bertalan bértelen lett. Kétnapos lemaradásom van a politikában és socialben, vagyis a hétvége jól telik. Mondjuk a koffein jöhetne infúzióban is, úgy ráült a tarkómra az időjárás.